A holland kaland...

Elindultam a boltba, hogy valami élelmet szerezzek, de akkora szél volt, hogy attól féltem beleesek a kanálisba, ezért inkább visszafordultam. Szóval ilyen az óceáni éghajlat..!

Ma kiderült, amit már eddig is lehetett sejteni: Delacroix és Joker valóban mézesmadzag volt, mert ma szinte szó szerint arcul csapott bennünket a felsimerés: nem értjük az órát. Az irodalomelmélet amúgy sem az a tárgy, ami a  könnyebbek közé tartozna, pláne ha angolul beszélünk róla! Egy órán keresztül mereven, mozdulatlanul ültünk és meresztgettük a szemünket, hátha elkapunk egy-két szót, amit értünk, de ez nem következett be. Mikor a tanárnő száját elhagyta Walter Benjamin neve, mely szerint micsoda izgalmas dolgokat fogunk olvasni tőle, Kata egy halk "ótejóisten"-t suttogott és akkor már én is kezdtem idegesebb lenni. Sürgősen el kell kapnunk a fonalat, mert ha nem, itt bajok lesznek. Ha nem teljesítem az órákat, vissza kell adnom a pénzt! Úgyhogy nem babra megy a játék. Az biztos, hogy a mit csináljunk szabadiőnkben? és a hogyan fogunk megtanulni angolul? kérdés megoldódni látszik. Tegnap odáig fajultak a dolgok, hogy egész délután a könyvtárban ültünk és tanultunk, ami otthon, szorgalmi időszakban sohasem fordulhatna elő. Ami az eredményt illeti: 2 és fél órán keresztül olvastam egy 13 oldalnyi szöveget. Bravó. Minden második szót szótárazni kellett és így mondhatom, hogy valamennyire megértettem. Ha eseteg a képességeimben kételkednétek, jelezném, hogy a hiba nem bennem keresendő, hanem abban, amit tanulunk. A szöveg ugyanis ezt a címet viselte: (ha megtalálom a jegyzeteimet, ígérem, látható lesz)

Az étellel még mindig nem vagyok megelégedve. Hogy mennyire nem, azt mutatja, hogy a 38-as farmer már csak lötyög rajtam. Nem lesz ez így jó. Azt viszont megfejtettük, hogy miért eszik mindenki szendvicset ebédre: mert olyan borzasztó a konyhájuk, hogy ehetetlenek a főételek. Szerintem semmiféle fűszert nem használnak, maximum a sót, azt is csak ünnepnapokon. Ma a lakótársam, Ghis a következőket ette reggelire: pirítós, rajta egy adag csokis zizi. (tudjátok, amit mi a tortára vagy a tejszínhabra szórunk), majd pirítós, rajta egy szelet sajt, aminek a tetejére baracklekvárt kent. Fura egy népség, annyi bizonyos.

A tegnapi amszterdami látogtásunk igazi kultúrsokk volt. Minden, ami otthon törvénybe ütköző, az itt legális. A drogok, a kurvák...hajmeresztő élmény volt. Nagyon sajnáltam szegény lányokat, ahogy ott álltak az ablak mögött fehérneműben és kifelé bámultak, hátha valakinek megtetszenek. Szó szerint az utcáról lehet belépni hozzájuk; az ablak mögött ott az ágy és a mosdókagyló; ha pedig kapás van, csak behúzzák a függönyt. Annyira direkt az egész, hogy az hihetetlen. Kíváncsi voltam hogy megy ez itt: mert elvileg a prostitúció legális, tehát akkor a lányoknak adózniuk kell. Nincsenek vajon stricik? Kié az "üzlethelyiség"? (ami fölött egyébként rendes lakások vannak)

Erre az egyik holland lakótársam azt mondta, hogy régebben sokkal tisztábban ment ez az üzlet, mostanra azonban rengeteg kelet-európai prosti kezdett el itt dolgozni és a stricik "megveszik" (értsd: zsarolják, fenyegetik, stb) a lányokat, így kényszerítve őket munkára, a pénznek pedig csak minimális részét adják oda nekik. Klassz. Azért azt jó tudni, hogy itt se tökéletes minden.

Az ételeikből viszont elegem van. Egész nap szendvicset esznek, ebédre is! És este esznek nehezet, ráadásul óriási adagokat. A szendvicset már gyűlölöm, úgyhogy főzni fogok eztán. Ma el is kezdtem, spagettit készítettem, nem lett ugyan olyan, mint Anyáé, de azért én elégedett voltam.

Jellemző étel a krokett-formára sütött hús-zöldség egyveleg, amit különböző méretben és töltelékkel készítenek és mindenhol megtalálható, de én utálom. Húst alig esznek, zöldséget és gyümölcsöt viszont rengeteget. Nagyon hiányzik a hús, főleg a malac, de ezt majd megoldom. Ha Kata ideköltözik, együtt fogunk főzni, az első menüt már ki is találtuk: húsleves és csirkepörkölt. Jajj, nagyon várom!

Tehenet csókolgatok

Szexmúzeum

Kicsit depi vagyok a hajléktalanság miatt, úgyhogy mindenki küldjön csokit, virágot és képeslapot, vagy legalább e-mailt, én pedig teszek fel két képet: az egyiket a Laurának, a fő családi ágy tulajdonosának, a másikat pedig a Majának, akinek legalább három órát aludtam az ágyában:D

Tegnap este meghívtam a csajokat egy kis pálinkázásra, hadd tanulják ők is mi a magyar virtus. Természetesen késtek, így már épp kezdtem volna elkeseredni, hogy senki nem jön a bulimra, mikor megjelentek ők:

aztán pedig ők:

És egész este beszélgettünk, nevetgéltünk, majd lementünk a Proost nevű helyre, amit én először Proust-ként kerestem a neten, természetesen nem lett meg (hülye bölcsészek), ahol egy amerikai fiúval dartsot játszottunk, majd Katával szépen hazbandukoltunk és bekúsztunk a családi ágyba. Holnap pedig Amszterdamba megyünk!

Itt van pár kép Leidenről, tessék megcsodálni:

Épp a Patkánylyukba tartottam hazafelé, mikor ezeket találtam a sikátorban a vasútállomás előtt nem sokkal.

Borzalmas koncertről jövök. Kommunizmus és csokoládé - valami ilyesmi témája volt a bulinak, de csokoládé sehol, csak egy Che Guevara posztere előtt ugráló énekesnő (vörös pólóban persze) és egy sarló.  Ki érti ezt? Ezek azt hiszik, hogy a kommunizmus ilyen volt, vagy csak vicc volt az egész? Még nem tudtam rájönni. És mindenki vörösben pompázott természetesen.

A sarkon van egy kávézó, aminek saját macskája van. Hallottatok már ilyet? Kávézás közben ott feküdt az asztalunk fölött a párkányon és aludt, amíg Kata el nem üldözte. Itt minden olyan furcsa...furcsán jó.

Ma már voltak óráink. Persze hivatalosan nem járhatunk még be, mert "you don't meet the requirements" - ez épp a legutolsó indok (sorrendben a nyolcadik), ami miatt nem vehettük fel azokat az órákat, amelyeket szerettük volna. Ez igazából azt jelenti, hogy nincs BA diplománk. Hülye bürokrata népség. Egy kisebb esőerdőt meg lehetett volna menteni abból a hatalmas mennyiségű papírból, amit eddig velünk aláírattak ill. beküldettek. A fenti kijelentés már csak azért sem állja meg a helyét, mert mindent értettünk, ami órán elhangzott. Az első óra amerikai irodalom volt és komolyan mondom sosem gondoltam volna, hogy ha nekem 2 órán keresztül beszélnek az amerikai polgárháborúról, akkor én azt mindet meg fogom érteni. (nem a polgárháború, ahnem az angol nyelv miatt). Pedig így történt, sőt még durvábbat mondok: Walt Whitmann versek elemzése következett a kisebb történelmi kitekintő után és büszkén állíthatom, hogy szépen megértettünk mindent. Walt Whitmann az amerikaiak Petőfi Sándora azzal a különbséggel, hogy a versekben rabszolgaságról is szó van és cirka 20 évvel később íródtak. Na erre varrjatok gombot.

A második óra címe: "Allegory: Reading Differently, Speaking Other". A tanárnő kapásból egy Delacroix kép elemzésével kezdte, amivel rögtön belopta magát a szívembe, de sejteni lehetett, hogy ez csupán a mézesmadzag és majd megtudjuk később, hogy milyen világ van itt. Nem mintha lenne más választásunk, mert csak erre az egy Master órára járhatunk be (de még ez az egy sem biztos). Azon nevettünk, hogy ha nem az anyanyelveden hallgatsz egy órát, annak megvan az a veszélye, hogy lemaradsz dolgokról. Ugyanis miközben jegyzetelsz, nem érted mit mond a tanár. Jegyzetelés közben bár hallod a tanár hangját, de nem tudod lefordítani amit mond és vele egyidőben írni is az előző gondolatokat. Nagyon vicces, hogy a fejben lévő szinkrontolmács csak akkor működik, ha csakis a fordítandó dologra fókuszál.

Egyébként itt teljesen más az oktatási rendszer, mint otthon. Sokkal ésszerűbb és gazdaságosabb, de ez várható is volt. Nincsenek kamutárgyak, amiket fel kell venni, hogy elvégezd a szakot, hanem kevés szakos óra van, de azok mind igen kemények. 5-10 kreditet ér egy óra (nálunk 2, valamikor 1), és ilyenből van 3-4 egy félévben. Itt is tartják magukat a 30 kredit/félév standardhoz. Ennélfogva nincs finnugorság, postaláda, és hasonló baromságok, hanem kevés óra van, de azok hasznosak (ez persze megint csak relatív, mert mondjuk nem az emberiség megmentése/békéje stb. szempontjából hasznos (semmiképpen nem), de aki komolyan gondolja ezt a szakot, annak bizonyára az). Erre a kevés órára viszont nagyon sokat kell tanulni, nem adják ajándékba a 10 kreditet. Az órán power pointot használunk (az ELTE-n ez nem fordulhat elő: nincs számítógép, vetítővászon vagy áram) és minden óra anyaga felkerül a netre. Szóval úgy tűnik, hogy itt nem szakbarbárokat nevelnek, hanem szakembereket, ami nagy különbség.

Ez itt Josephine, a kávézó macskája.

Nem fogsz fázni? Ha fázol, bebújhatsz mellém.- hörögte fogszabályzóval a szájában, a nyálát szörcsölgetve, pöszén, kezei között krémet lucskosítva.- Komolyan mondom.

Kezdek Tőle is félni, nemcsak az ijesztegetős ikertestvértől és a kínai maffiától.

Ma reggel arra ébredtem, hogy az arcomba tűz a Nap és sirályok veszekednek a tetőn. Úgyhogy belemosolyogtam a napsütésbe és azon tanakodtam reggelikészítés közben, hogy hol az eső? Na nem mintha hiányozna, csak nekem azt mondták, hogy itt folyton esik...Az időjárás egyébként is furcsa itt, sokkal hidegebbet érzünk a valós hőmérsékletnél.

Aztán dél körül átugrottunk Hágába. Istenem, micsoda nagyképű mondat ez, nem gondoltam volna, hogy valaha leírom, de igaz, ami igaz: Hága valóban 10 percre van innen. Bár Hollandia olyan kicsi, hogy gyakorlatilag tényleg minden egy köpésre van. Végigsétáltuk-és nevettük a délutánt, azt éreztem, hogy bármi megtörténhet. Szürreális az egész: mesevárosban lakom, ahol sütiházak vannak, mindenhol víz és hajók, és ludak sétálnak a városközpontban. Felülök egy vonatra és 10 perc múlva nem Kecskeméten vagyok vagy Kőbányán, hanem Hágában! Azért ezeket a dolgokat még szoknom kell. Megnéztük a parlamentet és a királynő palotáját (ami különös, hogy habár az ország fővárosa Amszterdam, a kormány és a parlament székhelye Hága a XIV. század óta), bejártuk a városközpontot, majd végül betértünk egy bárba, ahol vörösbort ittunk és hagymalevest ettünk-méltó befejezése volt a napnak.

A többiek irtó helyesek, mindenféle náció van itt, ma amerikai, szingapúri, ausztrál és belga lányokkal kirándultunk. Már maga a tény is izgalmas, hogy ennyiféle emberrel találkozom, akik mind más-más országból jöttek, mások a gyökereik, a hagyományaik, az viszont mindenképp közös bennük, hogy nyitottak egymás felé és rendkívül barátságosak.

Az elmúlt 3 napban csak pislogtunk egymásra, de mostanra kezdenek leülepedni az élmények, úgyhogy: itt az első beszámoló.

A város csodálatos, olyan mintha egy mesevárosba érkeztünk volna. A házak gyönyörűek, én csak sütiházaknak hívom őket, szorosan egymáshoz vannak építve és hatalmas ablakaik vannak. Szinte sehol sincs függöny, éppen ezért teljesen be lehet látni a házakba. De a hollandok még rá is tesznek egy lapáttal; lámpa van az ablakokban, hogy tényleg mindent lásson a járókelő, ami odabent történik. Csak az a különös, hogy valójában senki sem bámul be a másik házába (minket kivéve) - úgy tűnik, hogy itt nagyon tisztelik a magánszférát. Az egész várost csatornák szelik keresztül, rajtuk keskeny hidak vezetnek át és minden nagyon tiszta. A város kellős közepén libák és ludak mászkálnak, ami elég szürreális látványt nyújt. De egyébként is rengeteg a madár (számomra ideális hely), a csatornákon hattyúk és kacsák úsznak, a galambot pedig a sirály helyettesíti. Ma reggel a sirályok hangjára ébredtem; imádtam!!!

Mindenki biciklivel jár, autó igen kevés van, ami nem is csoda, mert olyan keskenyek itt az utcák, hogy igazi bravúr a vezetés rajtuk! Az emberek szépen öltözködnek, a lányok is nagyon csinosak, eddig csupán kettőt láttunk, aki ízléstelenül volt elöltözve, de mondjuk ők nagyonJ Azt tervezem, hogy veszek egy fehér biciklit, amin fehér kosár van és azzal veszem majd a tulipánt és a halat a piacról.

Ma workshopok voltak, festettünk és táncoltunk. Noémi, emlékszel, hogy arról álmodoztam, hogy egyszer veszek egy széles vásznat és festek rá egy nagy sárga kockát, mert az olyan csodálatos lenne? Ma végre megtörtént! Az önkifejezést gyakoroltuk, mondhatom elég absztrakt lett, de a kocka rajta van, szóval én elégedett vagyok. Majával el is döntöttük, hogy felvesszük a festést, ami hétfő esténként lesz majd. Aztán táncoltunk. Sosem találnátok ki, hogy mit. Egyiptomi táncot! Mindig is azt gondoltam, hogy bennem a spiritualitásnak halvány szikrája sincs meg, de azt kell mondjam, tévedtem. Nagyon ritmusos az egyiptomi zene, a dob dominál benne főként, egyébként erősen törzsi jellegű és szuggesztív is egyben. A csípőmozdulatok néha hasonlítottak a hastáncra, a kézmozdulatok a salsára, és a légzésre is nagyon kell figyelni közben. Nagyon tetszett, úgyhogy erősen gondolkozom a felvételén. Nem gondoltam volna soha, hogy Hollandiában fogok egyiptomi táncot tanulni egy félig olasz nőtől, aki Londonban tanulta a táncolást egy egyiptomi tanártól és nekünk angolul adja az instrukciókat hozzá. Különös élmények ezek, annyi bizonyos.

Holnap megyünk a piacra és eszünk halat, meg veszünk virágot, mert a szobám elég kopasz növények nélkül. Az eső eddig egyáltalán nem esett, süt a Nap, viszont hideg van. A város közepén áll egy stand, ahol mindenféle tengeri herkentyűt lehet kapni, előtted sorakoznak lejegelve (nem fagyasztva!) a különböző halak, rákok, kagylók és te választod ki, hogy melyiket készítsek el neked és előtted sütik meg! Szóval ez az én helyem, eddig legalábbis úgy néz ki.