Elindultam a boltba, hogy valami élelmet szerezzek, de akkora szél volt, hogy attól féltem beleesek a kanálisba, ezért inkább visszafordultam. Szóval ilyen az óceáni éghajlat..!

Ma kiderült, amit már eddig is lehetett sejteni: Delacroix és Joker valóban mézesmadzag volt, mert ma szinte szó szerint arcul csapott bennünket a felsimerés: nem értjük az órát. Az irodalomelmélet amúgy sem az a tárgy, ami a  könnyebbek közé tartozna, pláne ha angolul beszélünk róla! Egy órán keresztül mereven, mozdulatlanul ültünk és meresztgettük a szemünket, hátha elkapunk egy-két szót, amit értünk, de ez nem következett be. Mikor a tanárnő száját elhagyta Walter Benjamin neve, mely szerint micsoda izgalmas dolgokat fogunk olvasni tőle, Kata egy halk "ótejóisten"-t suttogott és akkor már én is kezdtem idegesebb lenni. Sürgősen el kell kapnunk a fonalat, mert ha nem, itt bajok lesznek. Ha nem teljesítem az órákat, vissza kell adnom a pénzt! Úgyhogy nem babra megy a játék. Az biztos, hogy a mit csináljunk szabadiőnkben? és a hogyan fogunk megtanulni angolul? kérdés megoldódni látszik. Tegnap odáig fajultak a dolgok, hogy egész délután a könyvtárban ültünk és tanultunk, ami otthon, szorgalmi időszakban sohasem fordulhatna elő. Ami az eredményt illeti: 2 és fél órán keresztül olvastam egy 13 oldalnyi szöveget. Bravó. Minden második szót szótárazni kellett és így mondhatom, hogy valamennyire megértettem. Ha eseteg a képességeimben kételkednétek, jelezném, hogy a hiba nem bennem keresendő, hanem abban, amit tanulunk. A szöveg ugyanis ezt a címet viselte: (ha megtalálom a jegyzeteimet, ígérem, látható lesz)

Az étellel még mindig nem vagyok megelégedve. Hogy mennyire nem, azt mutatja, hogy a 38-as farmer már csak lötyög rajtam. Nem lesz ez így jó. Azt viszont megfejtettük, hogy miért eszik mindenki szendvicset ebédre: mert olyan borzasztó a konyhájuk, hogy ehetetlenek a főételek. Szerintem semmiféle fűszert nem használnak, maximum a sót, azt is csak ünnepnapokon. Ma a lakótársam, Ghis a következőket ette reggelire: pirítós, rajta egy adag csokis zizi. (tudjátok, amit mi a tortára vagy a tejszínhabra szórunk), majd pirítós, rajta egy szelet sajt, aminek a tetejére baracklekvárt kent. Fura egy népség, annyi bizonyos.