Felháborító, hogy csak percekre van netem. Mikor vizsgaidőszak van vagy hasonló, és nem hagyják az embert elmélyült tudományos kutatást folytatni, meg fészbúkolni. Fel vagyok háborodva.

Ma volt az utolsó allegory óránk. Hála istennek, már épp ideje volt, hogy abbahgyjuk ezt az egészet, így is félő volt, hogy szemeszter végére egyetlen ép idegsejtünk sem marad. A mai óra különösen vitte a prímet. Mariann annyira unatkozott, hogy jobb elfoglaltságot nem találva folyamatosan engem bámult és valami hihetetlen érdeklődést próbált az arcára erőltetni, de ebből csak annyi lett, hogy a jobb arcfelén egy izom időről időre megrándult. Innen tudtam, hogy habár kívülről maga volt a világbéke-világboldogság, belülről tombolt. Én hasonlóképpen. De ennek is vége lett, most már csak a thesist kell megírni, és soha többet hallani se akarok erről a vesszőfutásról.

Hétvégén megyünk Kölnbe a drága Dalmához, úgyhogy hétfő estig nem leszek, de mobilon elértek. Addig itt van néhány kép a tegnap esti "Dress classy to get trashy" partiból, ami szenzációs volt.