A holland kaland...

Most a paper-t kéne írnom, de helyette nektek írok. Ma voltam regisztrálni a városházán, nem hittem, hogy sikerül, mert Marianntól külügyminisztériumi pecsétet követeltek a születési anyakönyvi kivonatára. Tőlem is kérték, de nagyon mosolyogtam és irtó kedves voltam (nő volt…

Csodás utcarészlet, rózsaablak a Jankerkben, Károly angyalai a kerengőben, kakiló kislány a virágok között, végül a Jankerk és tipikus holland házak Utrechtben, ahova majdnem nem mentünk el, hátha ott is esik az eső, mint Leidenben. Esett is, de csak kicsit. Na:

Úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy ki olvassa a blogot és az sem érdekel, ha olyasvalaki tudja meg, hogy itthon vagyok, akinek semmi köze hozzá. Mert nekem ezt el kell mesélnem!!!!Furcsán ambivalens érzés volt eljönni Leidenből. Szikrázott a Nap, az én szívem pedig úgy, de úgy…

Félidő van, tudjátok? Ijesztő a gondolat, hogy nemsokára végleg haza kell menni.  Nem akarok hazamenni, és igába hajtani a fejem - újra. Szakdogát kell írni (kettőt) és el kell kezdeni a Közgázt. Ettől picit tartok. 4 éve közöm sincs a számokhoz, sőt a reál területekhez…

Gondoltam rá, hogy írok Hágáról, írok Groningenről vagy írok a Sex Museumról, de aztán meggondoltam: inkább egy képet teszek fel, beszéljen az. Gyöngyöslány és Békepalota pipa, Groningent képileg (is) unalmasnak találtam, a Sex Museumban meg nem készült olyan kép, amit neten…

Szombaton átmentünk Hágába - még mindig 10 percre van - és bevetettük magunkat a Mauritshuis-ba. Óriási gyűjteménye van a holland aranykor mesterműveiből. Röpke 2 óra sem volt elég arra, hogy mindent megnézzünk, de azért gazdagodtunk: Mariann rátalált az allegória-dolgozata…

A csirkecomb a sütőben, rengeteg zöldséggel, pont úgy, ahogy Anya szokta. Amíg megsül elmesélem, hogy min jár az eszem.1. A hollandok megszavazták maguknak az útdíj fizetését. Naponta több száz kilométeres dugók szoktak kialakulni az országban (összesen) és az autók…

Megjött a HVG! Az én okos Anyum szerdán feladta postára és ma megjött! Magyar újság! magyar betű! Végre! Mert tudjátok én ilyen kis régimódi vagyok: nem nagyon szeretek interneten olvasni, szeretem a kezembe venni azt, amit éppen olvasok. Ilyen messze az otthontól még híréhesebb…

Nem igaz, hogy mi volt ma. Az allegóriás óra átlépte a tűréshatáromat. Mindent elolvastam mára, értitek: Mindent. Mégsem értettem az egészet, maximum minden második mondatot. Bár ebben közrejátszhatott a díszes társaság is, aki jelen volt az órán. Bár ez már az 5. hét…