Borzalmas koncertről jövök. Kommunizmus és csokoládé - valami ilyesmi témája volt a bulinak, de csokoládé sehol, csak egy Che Guevara posztere előtt ugráló énekesnő (vörös pólóban persze) és egy sarló.  Ki érti ezt? Ezek azt hiszik, hogy a kommunizmus ilyen volt, vagy csak vicc volt az egész? Még nem tudtam rájönni. És mindenki vörösben pompázott természetesen.

A sarkon van egy kávézó, aminek saját macskája van. Hallottatok már ilyet? Kávézás közben ott feküdt az asztalunk fölött a párkányon és aludt, amíg Kata el nem üldözte. Itt minden olyan furcsa...furcsán jó.

Ma már voltak óráink. Persze hivatalosan nem járhatunk még be, mert "you don't meet the requirements" - ez épp a legutolsó indok (sorrendben a nyolcadik), ami miatt nem vehettük fel azokat az órákat, amelyeket szerettük volna. Ez igazából azt jelenti, hogy nincs BA diplománk. Hülye bürokrata népség. Egy kisebb esőerdőt meg lehetett volna menteni abból a hatalmas mennyiségű papírból, amit eddig velünk aláírattak ill. beküldettek. A fenti kijelentés már csak azért sem állja meg a helyét, mert mindent értettünk, ami órán elhangzott. Az első óra amerikai irodalom volt és komolyan mondom sosem gondoltam volna, hogy ha nekem 2 órán keresztül beszélnek az amerikai polgárháborúról, akkor én azt mindet meg fogom érteni. (nem a polgárháború, ahnem az angol nyelv miatt). Pedig így történt, sőt még durvábbat mondok: Walt Whitmann versek elemzése következett a kisebb történelmi kitekintő után és büszkén állíthatom, hogy szépen megértettünk mindent. Walt Whitmann az amerikaiak Petőfi Sándora azzal a különbséggel, hogy a versekben rabszolgaságról is szó van és cirka 20 évvel később íródtak. Na erre varrjatok gombot.

A második óra címe: "Allegory: Reading Differently, Speaking Other". A tanárnő kapásból egy Delacroix kép elemzésével kezdte, amivel rögtön belopta magát a szívembe, de sejteni lehetett, hogy ez csupán a mézesmadzag és majd megtudjuk később, hogy milyen világ van itt. Nem mintha lenne más választásunk, mert csak erre az egy Master órára járhatunk be (de még ez az egy sem biztos). Azon nevettünk, hogy ha nem az anyanyelveden hallgatsz egy órát, annak megvan az a veszélye, hogy lemaradsz dolgokról. Ugyanis miközben jegyzetelsz, nem érted mit mond a tanár. Jegyzetelés közben bár hallod a tanár hangját, de nem tudod lefordítani amit mond és vele egyidőben írni is az előző gondolatokat. Nagyon vicces, hogy a fejben lévő szinkrontolmács csak akkor működik, ha csakis a fordítandó dologra fókuszál.

Egyébként itt teljesen más az oktatási rendszer, mint otthon. Sokkal ésszerűbb és gazdaságosabb, de ez várható is volt. Nincsenek kamutárgyak, amiket fel kell venni, hogy elvégezd a szakot, hanem kevés szakos óra van, de azok mind igen kemények. 5-10 kreditet ér egy óra (nálunk 2, valamikor 1), és ilyenből van 3-4 egy félévben. Itt is tartják magukat a 30 kredit/félév standardhoz. Ennélfogva nincs finnugorság, postaláda, és hasonló baromságok, hanem kevés óra van, de azok hasznosak (ez persze megint csak relatív, mert mondjuk nem az emberiség megmentése/békéje stb. szempontjából hasznos (semmiképpen nem), de aki komolyan gondolja ezt a szakot, annak bizonyára az). Erre a kevés órára viszont nagyon sokat kell tanulni, nem adják ajándékba a 10 kreditet. Az órán power pointot használunk (az ELTE-n ez nem fordulhat elő: nincs számítógép, vetítővászon vagy áram) és minden óra anyaga felkerül a netre. Szóval úgy tűnik, hogy itt nem szakbarbárokat nevelnek, hanem szakembereket, ami nagy különbség.

Ez itt Josephine, a kávézó macskája.