Pénteken Jon elvitt egy közeli farmra állatokat nézegetni. Tudja, hogy ez a mániám, ezért hát szerzett egy térképet és elkerekeztünk erre a csoda helyre, ami Leidenhez közel van ugyan, de az út biciklivel másfél óráig tartott. Ahogy a város szélére értünk, már tudtam, hogy ennél jobb programot elképzelni sem tudtam volna; olyan zöld volt a fű, olyan kék az ég és olyan erős a Nap, hogy szinte már-már giccsesnek hatott a látvány. Útközben találkoztam a legnagyobb báránnyal, amit életemben láttam, akkora volt, hogy házörzőnek is simán beillene. A farmon több száz kecske volt, mind kézhez szoktatva, és olyan szelídek, mint a bárányok:) Egy 5 napos kecskegidát dajkáltunk fél órán keresztül, és teljesen beleszerettem! Nem tudom, hogy láttatok-e már újszülött kecskét, de annak olyan nézése van, hogy szerintem még a halottat is feltámasztaná. A kecske csodálatos állat, majd mindenképp szeretnék tartani egyet! Nem beszélve arról, hogy milyen finom a teje.

Voltak ott bárányok, őzikék, lovak, bocik és rengeteg disznó. Egész otthon éreztem magam! Mindegyik nagyon szelíd volt, az őz és a bárányok különösen; kézből etettük őket. Utoljára 3 éves koromban etettem őzt, de most is ugyanolyan ámulattal töltött el.

Rengeteg kakas és tyúk mászkált az udvaron, ők is nagyon szelídnek és fotogénnek bizonyultak. A kakas egész végig pózolt a kamerának, készült egy-két nagyon mókás kép.

Teljesen feltöltött az a nap és megint megerősítette azt a gyanúmat, hogy valószínűleg pályát tévesztettem, de ez már egy másik bejegyzés témája.