Úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy ki olvassa a blogot és az sem érdekel, ha olyasvalaki tudja meg, hogy itthon vagyok, akinek semmi köze hozzá. Mert nekem ezt el kell mesélnem!!!!

Furcsán ambivalens érzés volt eljönni Leidenből. Szikrázott a Nap, az én szívem pedig úgy, de úgy szorított! Mert el KELL innen menni - nem most, de egyszer igen, Végleg el kell majd menni és már most tudom, hogy akkor még sokkal de sokkal jobban fog szorítani a szívem. Szóval húztam magam után a bőröndöt és azt mondogattam, hogy 'húsleves, húsleves' és közben az utcán sétáló hattyúkat bámultam. A reptéren a becsekkolásnál természetesen a leglassabban haladó sorba álltam be és természetesen a pont előttem levő utas jegye keveredett el. De végül időben elintéztem mindent és a folyosón sétálva egyszer csak megláttam a gépet, amire rá volt írva, hogy 'MALÉV Hungarian Airlines'. Ekkor elbőgtem magam, mert én hazamegyek!!!! (szerintem azt hitték, hogy nem vagyok normális). A stewardess Jó napot-tal köszönt és a gépen minden magyarul volt kiírva! Olyan boldog voltam!!!

Mikor Magyarország felé értünk, a gép viharba keveredett és úgy dobált, mint még eddig soha. Mindenki frászt kapott, köztük én is, a gyerekek meg ijedten tekergették a nyakukat, hogy mégis mi történik. Én akkor ijedtem meg igazán, mikor észrevettem, hogy a mellettem ülő nő imádkozik. Most képzeljétek el: a gép dobál, zúg, jobbra tőlem pedig egy nő összekulcsolt kézzel mormolja a Miatyánkot. Ekkor kezdett el igazán izzadni a tenyerem. Szerencsére nem tartott sokáig, de a nő enyhe sokkot kapott, akit végül hosszú beszélgetéssel sikerült megnyugtatnom. 35 év körüli orvos egyébként, aki 3 éve 3 havonta megteszi az Ukrajna-Hollandia távot repülővel, de azt mondta, hogy ilyen viharban még sosem volt. Az jutott eszembe a viharban, hogy előző este közöltem a Sipivel, hogy én még sokáig nem tervezek meghalni, mert nagyon sok dolgom van még. Hm.

A gép landolt, a család pedig házi mézes pálinkával várt a reptéren!!!! Volt nagy ölelkezés, pityergés, aztán pedig hazamentünk és megebédeltünk. Amiről olyan rég álmodoztam: húsleves csirkenyakkal és rakott krumpli volt a menü. Maga a mennyország!

Este óriásit buliztunk, mikor megérkeztem Zitához, a csajok egy saját készítésű Welcome back Laura-táblát tartottak a kezükben és egész este folyt a pálinka!!! A mulatságból egy sárga buszon jöttünk haza, aminek a sofőrje majdnem a házig vitt minket külön kérésre, a maradék távot pedig egy cigány kíséretében tettem meg, aki végig udvarolni próbált és ezzal villogott, hogy ő szobafestő lesz, bár még csak 18 éves:) Imádom Magyarországot!!!!