Megjött a HVG! Az én okos Anyum szerdán feladta postára és ma megjött! Magyar újság! magyar betű! Végre! Mert tudjátok én ilyen kis régimódi vagyok: nem nagyon szeretek interneten olvasni, szeretem a kezembe venni azt, amit éppen olvasok. Ilyen messze az otthontól még híréhesebb az ember, ezért az Indexet mindig bújjuk, de sajnos könyvet is sokszor a neten kell olvasni, mert a könyvtári kölcsönzés itt elég körülményes.

Tegnap este lementünk az Odessába és ott volt mindenki. Buns Murphy, az amerikai lány ismételten óriásiakat büfögött, majd a kezével elhessegette a "produktumot" az arca elől. Ott volt David Gadyt, a portugál, aki az itteni bagilaci, mert az első hetekben lgy viselkedett, mintha együtt járnánk, pedig csak egyszer beszélgettünk, mindössze 10 percet. Kiderült, hogy John, az amerikai fiú nem ismeri a rántott húst. Meséltem nekik, hogy rántott húst készítettem petrezselymes krumplival, pont úgy, ahogy Anyukám szokta, erre megkérdezte, hogy mi az a petrezselyem. Elmagyaráztam a színét, formáját, valamint azt, hogy miféle növénynek a tartozéka. Nehezen, de megértette. Aztán megkérdezte, hogy milyen az a hús. Mondtam, hogy "Wienerschnitzel". Nem nagyon láttam a felismerést az arcán, ezért azzal próbálkoztam, hogy "meat in breadcrumbs". Ó, mondja, most már el tudja képzelni. De mondjam csak, hogy csinálom a breadcrumbsot? Elmorzsolgatom a kenyeret, vagy mi? Erre már kitört belőlem a röhögés, Kata pedig kijelentette, hogy el sem tudja képzelni, hogy hogy lett ebből ember, aki nem ismeri a rántott húst. Szerintem John sokat esett most Kata szemében.

Egy teljes óráig beszélgettem Sam-mel, a skót fiúval, ami óriási előrelépés, mert hetekig egy szavát sem értettem. A skót akcentus gyilkos. Most viszont mindenről beszélgettünk, még az írországi smaragdzöld gránitkövekről is, amik kiállnak a tengerből és az Óriás lábnyomának nevezik őket. Mindketten imádjuk, ő már látta élőben, én még csak képen. (az általános iskolás földrajz tankönyvemben volt benne, és azóta imádom) Egy egész órára elterelte a figyelmemet tudjukmiről, ezért roppant hálás voltam, és el is határoztam, hogy ha tényleg jön Magyarországra, mint ahogyan ígéri, akkor megmutatom neki a pusztát és megetetem kolbásszal.