Pénteken ismételten Amszterdamba mentünk, mert magunkba akartuk szippantani a kultúrát. Megnéztük a Van Loon múzeumot, ami a holland aranykor stílusában van berendezve, gyönyörű volt, aztán pedig megkerestük Rembrandt házát (útközben véletlenül megtaláltuk az ócskapiacot, ahol Kata ráakadt leendő menyasszonyi ruhájára), ahol kiderült, hogy a 17. században fából épített intarziás dobozokban aludtak az emberek, ráadásul ülve, mert azt képzelték, hogy ha fekve alszanak, akkora a fejükbe megy a vér és meghalnak.
Este a vöröslámpás negyedben sétáltuk, ami megint sokkoló volt, főleg, hogy a templom körül volt a legnagyobb forgalom, minden fülke függönye be volt húzva. Úgy látszik a biznisz az Isten háza körül virágzik leginkább. Kundera azt mondta az ablaküveg mögött ücsörgő lányokról, hogy úgy ülnek a fotelokban, mint "nagy, lomha macskák". Hát nekem semmi ehhez hasonló költői dolog nem jutott szembe róluk, nagyon is kiábrándító valóságnak hatott a látvány. Pláne akkor, mikor egy szűk sikátorban sétáltunk és az egyik üveg mögül előjött egy 20 év körüli lány (bugyiban, melltartóban persze) és átkiáltott a "szembeszomszédnak", hogy:
- Te, figyelj már, otthon felejtettem a hajvasalómat, most nem tudom kiegyenesíteni a hajam"
Magyarul. ...
Most tanulom az allegóriát, délután pedig edzeni megyünk Majával.
Utolsó kommentek