Tudom, hogy régen írtam, de valahogy mindig elmaradt a bejegyzés. Most pótolom. Elég mozgalmas 2 hét van mögöttünk. Párnacsatáztam Amszterdamban, paint ball-oztam Delftben, legóztunk Haarlemben, és ugráltunk a tengerparton Hágában. Mindeközben itt volt a második családom, először jött Julcsi Toulose-ból, aztán Enci Pestről, majd Dalma Kölnből, végül Noémi és Anikó Dániából. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, buliztunk, és harcoltunk is - ki-ki a maga módján. Második Texas volt ez, de így is van jól, ha már az elsőről lemaradtam: a világ 5 különböző pontján élő barátok találkoznak egy pici holland városkában, hogy megbeszéljék az élet nagy dolgait, szeressék és öljék egymást egy kicsit (mert az ember mindig azt bántja, akit szeret), ugyanis már nagyon hiányoztak egymásnak. Ültünk a kanális partján a piac forgatagában, tűzött a nap, tele volt a kávézó terasza és én olyan boldog voltam! Olyan rég láttam őket (több hónapja már) és végre itt vannak! Ezeket a perceket nem felejti el az ember. Vagy mikor megfőztem a paprikás krumplit a csajoknak, mielőtt elindultak Kölnbe és Noémi a szájába vette az első falatot (3 hónapja nem evett magyar ételt), akkor láttam rajta, hogy rém boldog! (őt amúgy is étellel lehet a legkönnyebben lekenyerezni. Bocsi, de így van:))
A Húsvét rendhagyóan telt: Anyáék nélkül. Délelőtt elmentünk a templomba, református misét hallgattunk hollandul (oda se neki, kicsire nem adunk). A pap poénkodott, a hívek röhögtek, és énekeltek sokat, én pedig újfent megállapítottam, hogy mennyivel jobban tetszik a református szertartás, mint a katolikus. A református templombelső olyan letisztult, békét sugárzó. Semmi felesleges pompa, cicoma. A katolikus templomoktól meg egyébként is frászt szoktam kapni; ha nagy ritkán beteszem a lábam egybe, mindig azon jár az eszem, hogy a Jóisten biztos nem akarta, hogy ilyen pompás és fényűző templomokat építsenek neki, ráadásul ennyi pénzből. Meg ott a pap folyton szörnyűségeket beszél. Az ember elvileg azért megy be, hogy lelki békéjét/bűnbocsánatot stb találjon, de úgy távozik, hogy élni sincs kedve. Mert ott mindig csak ostorozzák az embert és Ádámtól-Évától kezdve a fejére olvassák az összes elkövetett bűnét - szó szerint.
Nem volt sonka, de tojás se, senki sem locsolt meg, de azért remélem nem hervadok el. Volt viszont éneklés, botanikus kertben napozás és paprikás krumpli. Rendhagyó volt, ahogy mondtam.
Utolsó kommentek