Tegnap (ismételten) óriási buliba keveredtünk az In Casa nevű helyen, ami egy hatalmas diszkó. A plafonról csillárok lógnak, őrületes fények vannak és az egész tele volt kikent-kifent ifjakkal, esküszöm visszarepültünk a '90-es évekbe, imádtam! A kulturális különbségeket jól mutatja, hogy mi erre őrültünk meg:
Ellenben ők egyáltalán nem ismerték Dr. Albant (nem is mondtam még a történetet, mikor a karneválon odajött hozzánk "Dr. Alban" és megkérdezte, hogy tudjuk-e, hogy ő ki. Az amerikaiaknak fogalmuk sem volt, a skótoknak se, csak pislogtak egymásra nagyokat, mi meg összenéztünk Csillával és elkezdtük üvölteni, hogy "Stop killing me, stop fighting me, stop bothering me: ITS MY LIFE!!". Dr. Alban meg magából kikelve ugrált és tapsolt, hogy na ezek a magyarok végre derék emberek, értik mi az a kultúra - ő maga:)))
Amerikai barátaink ezt imádják (mi is kezdjük imádni), otthon nálunk viszont teljesen ismeretlen:
https://www.youtube.com/watch?v=vum3qgoh0x4
(bocs, hogy nincs forráskód, csak a link - de hallgassátok meg!)
Viszont ezt ugyanúgy imádjuk:
A Queen örök- óceánon innen és túl.
Utolsó kommentek