Ma Amszetrdamba mentünk tanulmányi kirándulásra az allegóriás csoporttal. Az első állomás egy rejtett templom volt. Képzeljetek el egy teljesen átlagos holland nagypolgári házat, ami a kanális mellett áll, hasonlóan a legtöbb holland épülethez. Kívülről ugyanolyan, mint akármelyik társa, de belülről egy templomot rejt! Amikor a 16. század végén Németalföldön áttértek a református (kálvinista) hitre, akkor a katolikusok jobbnak látták "elvonulni" a világ elől: házak belsejében alakítottak ki kápolnákat és ott gyakorolták hitüket. Közel 66 rejtett templomról tudunk a 17. században (több volt belőlük, mint a rendes, látható templomokból, de mára csak 2 maradt) A katolicizmus ugyan nem volt teljesen tiltott, de az állam magas adókkal próbálta meg a katolikus híveket jobb belátásra téríteni. Az hivatalos áttérés ellenére a lakosság több mint fele katolikus maradt. Az általunk látogatott ház alsó szintje lakótérként szolgált, a 3 felső szint közepét kibontották, hogy magas belső tér, "templom-hatás" alakuljon ki. Az oltár fából készült, de márvány mintázatot festettek rá, ami akkoriban drágább volt, mint a valódi márvány, ami azért furcsa. A szószék is rejtett volt, úgy lehet "kihajtogatni" az oltár alól.
Aztán a Dam Squere-en álló városházát néztük meg, ami fura keveréke a klasszicisa és barokk stílusjegyeknek és mint megtudtuk, a holland állam nagyszerűségét (meggondoltságát és igazságosságát) fejezi ki a rajta látható szimbólumok segítségével.
Tulajdonképpen minden értelmezhető allegorikusan - ez volt az út konzekvenciája, ha eléggé figyelsz és elég bolond vagy ahhoz, hogy ez érdekeljen. Egyébként arra jöttem rá, hogy akármilyen fura madarak is ezek, kedvelhetőek, sőt szerethetőek. Ms. Kasten nagyon kedves volt, közvetlen, igen jól elbeszélgettünk, ha mellém keveredett és még a capoeira egy allegória-elméletem is tetszett neki, olyannyira, hogy megkérdezte, nem akarom-e ebből írni a paper-t. (még meggondolom) Majd az eddig lebgolondabbnak artott madárszerű - egyébként norvég - sráccal is igen jól elbeszélgettem, pedig eddig meg voltam győződve arról, hogy a latin filológián és az irodalmon kívül nem sok minden érdekli. Tessék, milyen előítéletes vagyok még mindig! Pedig ha valamire megtanított ez a fél év, hát arra biztosan, hogy ahány ember, annyiféle személyiség és mindenkiben van valami, ami tiszteletre és becsülésre érdemes!
A körút után Ms. Kasten mindenkit vendégül látott egy kávézóban (otthon ez sosem fordulna elő) és mikor látta, hogy fázom a kerthelyiségbben ücsörögve, rám terítette a kabátját! (újabb nagy pislogás) Előbb eljöttem, mint a többiek, mert 7kor taliztam egy lánnyal Leidenben, aki eladta nekem a biciklijét. Rosszul mértem fel a kávézó és az vasútállomás közti távot, ezért futottam, mint a nyúl, de a vonatokkal is gondok voltak, ezért gyorsan megkérdeztem egy kalauzt, hogy hogy jutok el leggyorsabban Leidenbe. Elirányított kedvesen a megfelelő vágányhoz. Pár perce már várakoztam, mikor bemondtak valamit hollandul és megfordulva látom ám, hogy a kalauzom fut utánam a peronon, hogy "Kisasszony, kisasszony! késik a vonata, menjen gyorsan a 14-es vágányhoz, azzal jut el leghamarabb Leidenbe" Én teljesen meg voltam hatódva a gesztustól, meg attól, hogy itt így törődnek az emberrel és újabb sprint után fent voltam a megfelelő vonaton, ami aztán el si indult. Késve értem Leidenbe, újabb futás, kb. 1,5 km (balerinaciőben), és 10 perc késéssel meg is érkeztem a helyre, ahol megbeszéltük, hogy lebonyolítjuk a bizniszt. Ott volt már az emberem, akinek nagy lihegve jó sokáig magyaráztam, hoyg hol voltam, mit csináltam és mi volt a hülye vonattal, mire közölte, hogy bocsi, de ő nem beszél angolul. Erre odajött az apja, akivel nyélbeütöttük az üzletet:) Van egy biciklim, holnap lefestem hófehérre és veszek rá egy hófehér kosarat. az élet szép:)
Utolsó kommentek