Az egész hétvége nagyon furcsa volt. Kezdődött az odaúttal. Ameland egy sziget fenn, északon. Át kellett mennünk egy nagyon hosszú gáton, amit a '30-as években emeltek. A gát óriási területet kerít el a tengertől, beltengerré téve egy részét. Nagyon ügyesek a hollandok, mert ezt a beltengert is arra használták fel, hogy szárazföldet hódítsanak vissza a tengertől. Zuiderzee-projectnek hívták a gát építését és az aztán kezdődő munkákat, ugyanis a területet elkezdték feltölteni és most nagy részén termőföld van, állatokat és növényeket termesztenek, más részét pedig üdülőövezetként hasznosítják. A gát beltenger felöli oldalán a só kicsapódott és keskeny fövenyként húzódott az út mentén. Először azt hittük, hogy hó, de most már tudjuk, hogy a gát építése következtében a beltenger vize édessé vált, a fehér cucc pedig a kicsapódott só. A láthatáron egyszer csak feltűnt egy szivárvány és úgy látszódott, mintha a lába éppen az autóúton állna. Ahogy közeledtünk, egyre sűrűbben pislogtunk, mert hát ki látott még olyat, hogy valaki keresztülmenjen magán a szivárványon? Az mindig csak úgy van valahol, messze, ki tudja, hogy hol..de jelentem, keresztül lehet menni rajta, mi megtettük - egyik pillanatban pont előttünk volt, utána pedig már mögöttünk! Szóval ezt is ki lehet húzni arról a bizonyos listáról.

Első este korom sötétben és minusz ezer fokban lementünk az Északi-tenger (!!) partjára, hogy tüzet rakjunk a parton. Olyan sötét volt, amit még életemben sosem láttam (szó szerint:)) és fogalmunk sem volt, hogy hova lépünk, csak tapogatóztunk előre a puha homokban és hallgattuk a tengert, ami pár méterre volt tőlünk - szürreális élmény volt. Mikor minden érzékszerveddel arra koncentrálsz, hogy megfejtsd, hogy mégis hol a fenében lehetsz, miféle hely az, ahová hoztak, mert a látás totál felmondta a szolgálatot. Olyan volt, mint mikor Jodie Foster a Kapcsolatban lépked a messzi bolygón és minden más, még a levegő is idegen, meg az anyag is. Csak itt nem jött szembe senkinek sem a halott rokona. De azt kijelenthetem, hogy fel lehet úgy öltözni és lehet annyi pálinkát inni, hogy ne akarj halálra fagyni az Északi-tenger partján - én mondom ezt; pedig mindig fázom.

Másnap reggel boeringgolfozni mentünk, ami szó szerinti fordításban annyit tesz: parasztgolf. Ugynazok a szabályok, mint a rendes golfban, csak itt nem hófehér Lacoste tornacipő van a sznobokon, hanem gumicsizma a parasztokon és a golfütő végén igazi fapapucs található. Miután megismerkedtünk a játékszabályokkal két órán keresztül kergettük a labdát a tehénszarban, ami irtó izgi volt, főleg mert sosem tudhattad, hogy mikor lépsz bele egybe vagy épp süllyedsz el a mocsárban. Sütött a Nap, minden zöld volt, a tehenek bőgtek az istállóban, Isten hófehér báránykái a legelőn eszegettek, mi pedig ütöttük a labdát - idilli volt...

Az ellátás minősíthetetlen volt, fűtés nem igazán volt, ebédre pedig csokis kenyeret kaptunk, fel is voltam háborodva, ahelyett, hogy megsütöttek volna egy-két marhát vagy disznót, értitek. Nem is kellett volna messzire menni értük, ott voltak a szomszéd barakkban, ami pont úgy nézett ki, mint a mi szálláshelyünk. Szóval afféle túlélőtábornak hittem, ahol a befizetett pénzt elteszik a hökösök, a hülye külfi pedig egye csak a csokis kenyeret, ahogy az már nálunk otthon lenni szokott és aki túléli, az hazamehet. De aztán minden káromkodást vissza kellett szívnom, amit a hökösökre mondtam, mert ebéd után olyan programunk volt, hogy sosem felejtem, amíg élek.

Biciklire pattantunk és végigtekertünk a tengerparton. Balról a zöld gát, jobbról a tenger, amit ilyen kéknek még sosem láttam, felette a színtiszta ég. Madarak fürödtek a tengerben, nagyon boldognak tűntek, a Nap tűzött, mi tekertünk, vigyorogtunk, én nem birtam abbahagyni a mosolygást és 2 percenként odaszóltam Csillának: "Úristen, Csilla, ez annyira csodálatos!"

7-8 km után megálltunk, műanyag zsákokat húztunk a csizmáinkra és két önkéntes nyugdíjas biológussal elindultunk a mocsárba, hogy állatokat nézegessünk. Az, hogy furcsa volt, az nem kifejezés. Elöl a két cukipofa bácsi, akik végig előadást tartottak, hogy mi hogy megy a giliszták, halak stb. háza táján, mi  pedig utánuk zsákostól és fél km-enként megálltunk, ők vasvillával (!!) beletúrtak a mocsárba és kiszedtek nekünk egy gilisztát/kagylót/csigát, mi pedig megbámultuk, amjd cuppogtunk tovább.

Este celebrities party volt, ami a képekből nem biztos, hogy lejön:)