Szombaton Rotterdamban voltunk. Nyugodtan mondhatom, hogy ilyen ronda várost még az életben nem láttam. A II. világháborúban lebombázták a németek és utána teljesen újjá kellett építeni. Hát nem sikerült túl jól. Minden épület nagyon ronda és nagyon modern, geometriai formákból áll az egész város. A köztereket telezsúfolták pocsék szobrokkal, bár nem tudom, hogy egy fémketrec szobornak számít-e. Rengeteg fotót készítettünk, mert minden sarkon találtunk valami pocsék dolgot, amit meg kellett örökíteni. Ráadásul úgy tűnt, mintha az egész várost bevándorlók laknák. Itt a marokkóiakkkal és a törökökkel vannak olyan gondjai a lakosságnak, mint nekünk otthon a cigányokkal. Azt mondják a hollandok, hogy ők (értsd: a bevándorlók) nem dolgoznak, csak segélyekből élnek, ami irritálja a többségi társadalmat. Ismerős? Szóval úgy tűnt, hogy semmiféle koncepciójuk nem volt a várostervezőknek, csak úgy elkezdték dobálni a kockaházakat és a fémeket egymás mellé. Maja azt mondta, hogy a koncepció talán az volt, hogy "minden nagyon ronda legyen".

Egyébként érdekes dolog ez a művészet. Ha kiteszek egy óriási habverőt egy tér közepére, akkor az már művészet? Almási bácsi óta tudjuk, hogy a kontextus számít, tehát ha a habverő a múzeumban vagy egy tér közepén áll, akkor az művészet. Ha a konyhaasztalon áll ugyanaz a habverő, akkor nem az. Egyébként meg az emberek sosem tudják értékelni koruk művészetét. Rengeteg példa bizonyítja azt, hogy a kortárs művészet csak akkor nyeri el a nagyközönség elismerését, amikor már nem kortárs. Ott volt például Millet Kalászszedők-je. A kép úgy ábrázolja a paraszti életet, ahogy az VALÓBAN van. Semmi idealizálás, csak a kőkemény munka a földeken. Mikor kiállították óriási botrány lett belőle. Az emberek fel voltak háborodva, hogy hogy lehet ÍGY festeni. És miért? Mert nem az volt, amit megszoktak. A kép keletkezésétől számítják a realizmust a festészetben. Vagy ott volt Victor Hugo és a Hernani csatája. Abból is hatalmas botrány lett, a közönség utálta. A mű bemutatásától számítják a romantikát az irodalomban. És még rengeteg példát lehetne sorolni. (A szó, hogy 'impresszionisták' eleinte gúnynév volt. Azon művészek csoportját jelölte, akik furcsa foltos, elmosódott képeket festettek és csak páran voltak hajlandóak elmenni a kiállításaikra. A gúnynevet büszkén viselték már az elejétől fogva.) A művészek sokkal hamarabb reagálnak a változásokra, mint az átlagember, lehet hogy ezért nem érti meg őket koruk társadalma.

Most őszintén bevallom, hogy egy ideje nem tudok aludni. Mára elég nagy árok került a szemem alá ahhoz, hogy elmenjek edzeni, hátha a fizikai munka úgy kifáraszt majd, hogy az agyam sem kezd el pörögni az éjszaka közepén. (Tegnap már majdnem elaludtam úgy 1 óra felé, mikor a felettem lakó lány és olasz dzsigoló barátja elkezdtek szexelni. És a házban nincs szigetelés. El tudjátok képzelni? Na, annál is rosszabb volt. Meg voltam győződve afelől, hogy a nagy nyikorgástól leszakad az ágy, azzal együtt a plafon és majd pont rám esik és agyonnyom. Már láttam magam előtt a másnapi Blikk címlapot, úgyhogy jobbnak láttam átköltözni a heverőre és ott is maradtam, amíg abba nem hagyták - hajnali 3ig) Nagyon jó volt az edzés, már hiányzott a mozgás. Az edzőterem mérlege szerint 50 kg vagyok, ami igazából előfordulhat, ha jobban belegondolok. Szerintem 16 éves koromban voltam utoljára annyi. Ma csirkecombot rántottam ki vacsorára, ami pont olyan lett, mint Anyáé és annyit ettem, hogy nagyon gyorsan visszaszedem az elvesztett kilóimat.

 Élükre állított futurista kockaházak

 Színes hernyók a kanális partján. Művészet?

 "Szarember" és a ketrec

 Ez már tényleg túlzás volt.