Akkor most elmesélem Belgiumot. A jegyet mindössze 20 euroért vettük (oda-vissza) az Eurolines-nál és roppant boldog voltam, mert egyszer már utaztam velük Brnoba és az akkor szintén nagyon alacsony ár mellé járt hostess, aki fél óránként körbejárt és kávéval, teával, üdítővel kínálta az utasokat. Voltak még a buszon újságok, szintén ingyen. Tehát igen magas színvonalra számítottunk, de mikor megérkezett a busz, már akkor láttuk, hogy leshetjük azt a színvonalat. Azzal kezdeném, hogy a busz tele volt és mi voltunk az egyedüli fehérek. Ez még nem is lett volna baj, de a buszsofőr nem tudott angolul, viszont úgy csinált, mint aki igen. Végig nagyon büdös volt a buszon, de kb. a második óra végére az orrunk hozzászokott. 4 óra utazás után leszálltunk Brüsszelben és vártuk Verát, a szállásadónkat. Ez volt az első couch surfingelésünk és eléggé be voltunk rezelve, mert azért mégiscsak egy vadidegen ember házában fogjuk eltölteni az éjszakát. Vártunk az állomás előtt, ami tele volt csövesekkel és mindenféle fura fazonnal és csak annyit tudtunk, hogy várunk egy Vera nevű nőre, akinek szőke haja van és egy kék Mini Morissal jön. Hál’ Istennek végül megérkezett és egyből a nyakunkba borult, mintha ezer éve ismernénk egymást. Az EU parlament HR osztályán dolgozik feltehetőleg valami vezető pozícióban és hobbija a fényképezés. Egyébként portugál, de angolul és franciául is perfekt. Végig nagyon lelkes volt, a kis Minivel bejártuk egész Brüsszelt, mindent megmutatott, mindenről mesélt és be nem állt a szája. Annyira édes az a nő, olyan barátságos volt és nagylelkű, hogy az valami hihetetlen. Vett nekünk belga csokit, etetett, itatott, és végig a tenyerén hordozott minket. Brüsszel nagyon francia, nagyon stílusos város, kicsit Párizsra emlékeztetett. Gyönyörű gótikus templomai vannak és középkori házai. Mindenféle luxusmárka képviselteti magát a városban és a központ tele van első osztályú, agyondizájnolt csokoládéboltokkal. Vera elvitt minket az Atomiumhoz, ami nagy meglepetés volt, mert biztosak voltunk benne, hogy nem fogjuk látni, ugyanis a város szélén van. Bejártuk a szépművészeti múzeumot, láttunk egy Mirot, egy Dalit és pár Kokoschkát.
2 napot töltöttünk Brüsszelben, mert a genti szállásadónk linknek bizonyult, úgyhogy a második éjszakára is maradtunk Veránál, aki ennek láthatóan nagyon örült. A harmadik nap reggelén átvonatoztunk Gentbe, ami nagyon édes kisváros, de elég unalmas. Vannak gyönyörű épületei és kanálisai, meg gótikus templomai, de valahogy nem volt az igazi. Este tovább is álltunk Brugge-be, ahol Marcel, az ottani szállásadónk kijött elénk a pályaudvarra és körbekalauzolt a városon. Képzeljetek el egy 34 éves borostás, tetovált, fülbevalós pasit, akinek a bátyja drogdíler, az apja meg egy erőszakos alkoholista. Ez volt Marcel, akinél az éjszakát töltöttük. Hát nem mondom, hogy nem tartottam a dologtól, de mint később bebizonyosodott, az első benyomás igaz volt, ugyanis egy nagyon aranyos, kedves és rendkívül nyitott embert ismertünk meg benne. Hétvégente dolgozik csak, méghozzá egy gyárban és egész évben arra spórol, hogy elutazhasson valahová pár hónapra. Rengeteg helyen járt már: India, Bolívia, Peru, Thaiföld – csak pár állomás. Magára szinte semmit sem költ, a fűtést sem kapcsolja be, csak hogy spóroljon. Gyereket nem akar, mert az meggátolja a nagy szabadságban és abban, hogy akkor és oda menjen, amikor és ahová csak akar. Azt mondta, hogy majd tíz év múlva keres egy olyan nőt, akinek már nagy gyereke van, és akkor ketten utazgathatnak, mert a gyerek már majd tud gondoskodni magáról.
Bejártuk egész Brugge-t, mindent megmutatott, mindenről mesélt. Mennyire más olyasvalakivel járni a várost, aki ott lakik és tud róla mindnet, mint idegenként egy útikönyvvel a kezedben!! Elvitt a legjobb sörözőbe, ahol 300 fajta sör közül választhattunk és mindegyiket másféle pohárban szervírozták. Sztorizott rengeteget, meséltünk mi is és nagyon jó esténk volt így együtt.
Mielőtt elindultunk, rengeteget gondolkodtam azon, hogy vajon mi vihet rá egy embert arra, hogy vadidegen embereket fogadjon be a házába ráadásul teljesen ingyen. Aztán gyorsan megkaptam rá a választ: Vera esetében a magány volt a motiváció. Szegénynek se kutyája, se macskája, a lánya Portugáliában él, a pasija lelépett 2 éve, ő meg egyedül van. Ezért beszélt szegény annyit, mert nincs kivel megosztani a gondolatait, és amikor végre talált néhány embert, akik - még ha ideiglenesen is -, de a társasága lettek, akkor gyorsan ki akart adni magából mindent. Marcel pedig egyszerűen csak egy őrült világutazó, aki mindent akar látni és mindenkivel beszélni, mert valami nagyon, de nagyon hajtja belülről. Ő is magányos farkas, de az ő magánya választott magány, míg Verának csak egyszerűen ezt dobta a gép.
Nem is az a jó a couch surfingben, hogy nem kell fizetned a szállásért, hanem az, hogy megismersz egy embert, akinek elég bizalma van feléd, hogy beengedjen a házába és megmutassa a maga világát. Látod, ahogy él, amit eszik, amit iszik, megismered kicsit a szokásait. Rajta keresztül pedig a várost, ahol él, méghozzá olyan alaposan és olyan új szemszögből, amit még a legjobb idegenvezető sem tud nyújtani. Már az elején úgy beszélgettünk velünk, mintha régi barátok lennénk, mert ez csak így mehet, és tiszteletkörökre amúgy sincs idő. Nem is beszélve arról, hogy aki ilyesmire vetemedik, az annyira nyitott és kíváncsi természetű, hogy távolságtartásnak vele szemben nincs is helye. Isteni volt a kék Miniben végigszáguldozni Brüsszelen és kicsit úgy érezni, mintha mi is helyiek lennénk. Kicsit azok is voltunk, amíg Vera szemüvegén keresztül láttuk a várost. Ugyanilyen jó volt a brugge-i söröző asztalánál összezsúfolódva ücsörögni és mesélni Magyarországról, és hallgatni a világról, mert Marcelnek az egész világ az otthona. Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a fajta utazást, mert feledhetetlenné teszi az amúgy sem mindennapi élményt.
Belgium összegészében nagyon tetszett, de távolról sem olyan tiszta és rendezett, mint Hollandia. Bár lehet, hogy elfogult vagyok, mert ez alatt a 3 hónap alatt kicsit a második otthonommá vált ez az ország. Itt irreálisan jól működik minden, túl zöld a fű, túl kék az ég, túl fehérek a bárányok, és a vonatok másodpercre pontosan járnak. Túl jó dolgunk van
Utolsó kommentek